Hosszú éjek vándora, megpihenne de, nincs hova,
Csak rét, mező várja, puha ágyra hiába is vágyna,
De nem számit, semmit, mert tudja övé nagyvilág,
Hegyek, völgyek, s utak mentén szép virág.
Bármily zord és mostoha környezet,
senki, semmi, nem veheti el,ami csak ővé,
Mert tudja ő nagyon,a titkot,
Boldogság tiszta szívnél, önmagában, található.
Valaki.
|