Tudjuk és elfogadjuk, hogy a gerinces állatok is szeretik kicsinyeiket és igénylik a szeretetet. Ha tovább megyünk, minden élőlényben ott található a szeretet: a fák, a növények éppen úgy szeretetre éhesek, mint embertársaink. Ők nem csak olyan lények, amelyek képesek szaporodásra, hanem értelemmel is rendelkeznek. Ha egy növényhez szeretettel közeledünk, sokkal jobban fejlődik. Fejlődése kihat ránk és visszatükröződik. A növények egymás közt szeretetben élnek, azért olyan tökéletes a természet. Mindenhonnan a szeretet árad és a harmónia.

Azért érzi jól magát az ember a természetben, mert ott egységben van a végtelen szeretet. A növények a maguk módján fejlettebbek, mint a rovarok vagy az emlősök, sőt még az embernél is. A növények nem tesznek mást, csak léteznek, és a létezést adják a világnak. A növényi világ adja meg jelenleg a földi létezést. A növények éppen úgy éreznek, mint a többi lény. Ha kivágod, vagy levágod a szárát, ágát, szinte kiállt, de az ember süket és vak. Ha levágod a fa ágát, a fa erőtere, aurája megváltozik, elsötétül. Így jelzi, hogy fájdalom érte.

Az embernek jelenlegi tudatszintjén még szüksége van növényi és állati táplálékra is. Fejlettebb állapotban már nincs szüksége ezekre, de még folyadékra sem. Már csak a végtelenből táplálkozik, mely átáramlik rajta, mely minden létnek az alapja.

Az egész növényi világ, főleg a fák igazi Buddhák. Csak léteznek, mindenféle ok nélkül. Árasszák a szeretetet, sugározzák a létezést. Önzetlenül teszik dolgukat, mozgásukkal aktívan ébren tartják a földi létet.

Valójában a fejlett emberi lény, olyan, mint a fa. Létezik, szeretetet ad, minden ok és okozat nélkül. Közben más lényeken segít, önzetlenül. De úgy, hogy nem avatkozik be durván, fizikálisan. A lényedet csak a szeretet kisugárzásával érinti meg.