„Csak középút van. Balra és jobbra letérnek a részegek. Jó és rossz közt nincs különbség”

A legtöbb emberen megfigyelhető, hogy van egyfajta elvárása mások felé. Ha ad valamit a másiknak, elvárja hogy legalább hasonló mértékben kapjon ő is valamit. Ezzel egyfajta egyensúly jön létre. Ha nincs meg az egyensúly, akkor csalódottá válik. Tehát törekedni kell az egyensúlyra! Vannak olyan emberek, akik nem ismerik az egyensúlyt. Ezek önző és fejletlen emberek. Az a lényeges számukra, hogy megkapják azt, amit elképzeltek, mert úgy érzik, hogy ettől boldogok. Ezek az emberek elvárnak mindent a másiktól, de semmit nem akarnak adni, vagy csak keveset. De ez a kevés is megerőltető számukra, mert úgy érzik, hogy akkor nekik még annyi sem marad. A lelkileg ki nem fejlődött emberek azok, akik az egyensúlyt egyáltalán nem tudják létrehozni.

Természetes egy átlagosan kifejlődött lelkületű embernél, hogy tükröződést ad és vár el a másiktól. De mi már túljutottunk ezen az úgynevezett természetes állapoton és tetteinkért nem várunk el semmiféle anyagi és lelki viszonzást. Ha megtalálta a teljességet a lélek, már nem vár el szívességet, mert a teljesség hiányát jelzi, amikor elvárunk valamit a másiktól. Ami teljes, oda már nem kell semmi. Vagyis aki megtapasztalta a teljességet, a következőképpen alkalmazza a mondást: Jó tett helyébe ne várj semmit!